Pár napja rátaláltam egy blogra. Ott kezdődött el minden. Élvezettel vetettem magam a sorok közé, és annyira magával ragadott, hogy elkezdett hiányozni a blogolás, ugyanis régen én is blogoltam. Szóval most itt vagyok. Az első bejegyzés mindig gáz szokott, lenni, sose tudom, hogy kezdjem el. A mostani helyzetem annyival rosszabb, hogy fogalmam sincs, hogy mi legyen a téma. Éppen ezért minden. 

Most egy pár szót magamról. Móni vagyok. Állatmentő. Kutyabolond, és csak szimplán bolond. Mindenről van véleményem, amit el is mondok, akár érdekli a hallgatóságot, akár nem. Őszinte vagyok, és mások szerint olykor bunkó is. Nem vagyok elviselhetetlen, csak sok türelem kell hozzám. És egy doboz nyugtató... vagy kettő.

Nem erőltetem ezt a bemutatkozósdit. A lájkoknak, megosztásoknak örülök, ha látom, hogy olvassa valaki nem megy el tőle olyan gyorsan a kedvem... :D ha nincs siker baromi gyorsan rá lehet unni a dolgokra. És az író sikere az, ha valaki olvassa a művét.. Kommentelni is ér, bár azt tapasztalataim szerint elég ritkán szoktak. De nem baj. Hátha...